Vissza az írásokhoz

3. fejezet

Az erdő

Az erdőt kacskaringós kis ösvények szelték át. Körös – körül tölgyek, akácok, fenyők és mindenféle bokrok nőttek. A fákon madarak énekeltek. A talajt az erdő elején alacsony zöld fű borította színes virágok sokaságával, ahol apró rovarok szorgoskodtak. A kis husky boldogan ugrált Jenna körül, s olykor el-elfutott, majd vissza. A lány is kezdett jobb kedvre derülni. Egészen megfeledkezett a városban látott öregemberről.

Beljebb érve rosszabbodott az út, a virágok helyett gombák és mohatakaró jelent meg. A levegő is lejjebb hűl, s már a nap sem világította meg, mint az elején. Jenna persze nem foglalkozott vele, mintha észre sem vette volna. Cody is ugyanolyan kedvvel szaladgált, mint korábban.

Egyszer csak elfogyott a kitaposott út, amit egy bozótos szelt ketté. A kis felfedezők nem álltak meg. Átverekedték magukat a bokrokon. Ekkor csodálatos kép fogadta őket. Egy kis tisztásra jutottak, ahol vakítóan sütött a nap, vadvirágok ezrei színesítették, s tisztás szélén egy kis szikladomb terült el, melynek tetejéből kicsiny patak csordogált lefelé a domb alján levő kis tavacskába.

Cody persze rögtön futásnak eredt. Egyenesen a kis tóhoz, belegázolt a közepébe, majd mohón inni kezdte a hűs vizet.
A lány körbenézett, majd hanyatt feküdt a fűbe, majd a tiszta kék eget bámulta, ahol kövér bárányfelhők úsztak. S közben álmodozott. Mikor kinyitotta a szemét, a nap már nem tűzött olyan erősen. Felült, s tekintetével a kutyát kereste.
- CODY! – kiabálta, mivel sehol sem látta. Pár pillanattal később fehér folt jelent meg a tisztás másik végében. Megnyugodva sóhajtott, mikor látta, hogy Cody fut felé vidáman.
- Ideje hazamenni. – mondta, s azzal elindult visszafelé.

Már egy ideje sétáltak, mikor gyanús lett Jenna számára, hogy nem erre jöttek. Itt az erdő szürkébb volt, más volt a növényzet, sehol egy állati hang. Hirtelen halk morajra lettek figyelmesek. Ahogy a hang közeledett a levegő is lehűlt. A fák között egy sötét alakot vettek észre, mely egyenesen feléjük tartott. Ahogy közeledett egyre jobban ki lehetett venni az alakját, Jenna figyelme mégis a vöröslő szemekre és izzó lábakra szegeződött. A lélegzete is elakadt, szíve vadul vert, ahogy a sötét árny egyre közelebb került hozzájuk. Cody riadt és egyben haragos ugatása riasztotta fel. Gyorsan sarkon fordul, majd futásnak eredt. Nem nézte, hogy merre. A moraj pedig mögötte, s egyre csak közeledett.
Jenna kétségbeesetten futott, amikor hirtelen egy kicsi lyuk nem jelent meg előtte. Megpróbált megállni, de a lendülete tovább vitte. Egyenes a gödörbe. Nagy huppanással ért földet. Akkor a moraj felerősödött, majd látta, hogy a lyuk felett átsuhan a sötét alak, majd távolodik tőle.
Mikor az erdőre újra csend telepedett, akkor mászott ki a gödörből. Szerencsére nem volt mély, így hamar kijutott.

Körbenézett, s mivel nem látott egy lelket sem, így elindult amerre a lába vitte. Hosszú séta után kijutott egy szélesebb földútra.
- CODY! – kiabálta. Mivel semmi válasz nem jött, így elindult. Az erdő lassan ritkulni kezdett, s mikor átverekedte magát egy vadrózsabokron, örömmel tapasztalt, hogy arra az útra talált, amelyiken idefele jöttek.

Mire hazaért lassan be is esteledett. Cody farkcsóválva várta a kapuban.
- Te csibész! Így otthagyni. – dorgálta meg a kutyát.
A házba belépve anyja aggódóan kérdőre vonta:
- Merre jártál? Csak nem történt valami baj? – mutatott a lány horzsolásokkal teli karjára és lábára..
- Semmi. Csak átestem egy kidőlt fán. – próbálta lenyugtatni.
- Egészen biztos? – jött elő az apja. – Cody legalább egy órája itthon van és nélküled jött haza.
- Egészen biztos. Bújócskáztunk, ami jóra sikerült. – próbált füllenteni.
- Aha. – hümmögött az apja.
- Megyek, lefekszem. – mondta végül Jenna.
- Nem! Előbb egyél valamit, és fürödj meg! – vágta rá az anyja. – A vacsorádat megtalálod a konyhában.
- Rendben. – zárta le a beszélgetést Jenna.

Aznap este az erdővel álmodott. Menekült, s a sötét árny követte… elesik… s az alak ráveti magát… Ekkor felriadt.

Előzetes  1.fejezet   2.fejezet  3.fejezet  4.fejezet  5.fejezet