Vissza az írásokhoz

2. fejezet

Az öregember

Másnap reggel Jenna korán kelt. A szülei még aludtak, így lement, hogy megnézze Cody-t. A kutya álmosan ásított egyet, majd odakocogott a lányhoz.
- Szia pajti! – simogatta meg a kutya fejét. – Van kedved sétálni?
A husky válaszként vakkantott egyet.
A házhoz vezető úton sétáltak. Jenna a gondolataiba merülve figyelte a kutyát, miközben az össze-visszafutkározott, szaglászott.
Mire visszaértek a szülők is ébren voltak. Margaret épp a kávét töltötte ki, Tom pedig az asztalnál ülve olvasta a reggeli Hírmondót, miközben várt, hogy kész legyen a reggeli.
- Merre jártatok? – nézett fel az újság mögül.
- Erre-arra. – jött a rövid válasz.

Reggeli után volt még néhány dolog, amit az udvarban ki kellett pakolni. Néhány dolog hiányzott még a garázsból, így Jenna-t beküldték a városba.
A városban persze nem talált meg elsőre mindent, így kicsit bosszúsan ment be az egyik vaskereskedésbe, ahol csavarokat kellett vennie apjának. Mivel minden megvolt, amit felírtak a bevásárló listára, így elindulhatott haza. Útközben megpillantott egy öregembert, aki első ránézésre hajléktalannak tűnt. Őszes, szakálla szanaszét állt, haja borzos, mintha már egy hete nem fésülködött volna. A lábánál egy öreg kutya feküdt, mellette egy rossz, szakadt táska hevert. Valójában egy idős bácsi volt, aki a város szélén lakott és a napja nagy részét azon a kis padon töltötte. Éppen néhány gyereknek mondott egy furcsa történetet. „…Az éj leple alatt az erdő mélyén, izzó patákkal, vöröslő szemekkel nyargal Darkness...” - hallott meg egy részletet a meséből, majd tovább sietett.

A hazafele vezető úton az öregember szavai csengtek a fejében: „izzó paták” … „ vöröslő szemek” … „Darkness” … Ki lehet ez a Darkness? Milyen erdő?  - gondolta. A gondolatok sora kavargott a fejében.

Hazaérve letette a szatyrokat az asztalra majd úgy döntött sétál egyet az erdőben, ami a kertjük mögött terült el. Cody a nyomában loholt.

Előzetes  1.fejezet   2.fejezet  3.fejezet 4.fejezet  5.fejezet