[6-1]
Janicsák István: Vágta
Csattog a patkó a vén betonon,
vad lovam vágtat az utcasoron.
Pattan a szikra a körme alatt,
néznek a népek, amerre halad.
Vágtat a vágtat a büszke lovam,
lábain színezüst patkója van.
Röppen a szélben a büszke sörény,
trappol a pejkó az utca kövén.
|
|
 Hófehér a város,
Lehullott a hó,
Jégcsap csüng az ágon,
Befragyott a tó.
Sapka nőtt a házon,
Sapkát hord a kút,
Hósapkás az autó,
Jégtükör az út.
Jégvirág a fákon,
Csillogó a táj,
Nagykabátba bújok,
Nyakamban a sál.
Szaladok a dombra,
Csiklandoz a szél,
Fürgén fut a szánkó,
Gyönyörű a tél!
|
|
Sarkantyúm a kövön pendül,
Táltosomon patkó zendül.
Tüzes vízzel csutakolom,
Felnyergelem, abrakolom.
Nyakában egy kolomp kondul,
Vezényszóra, hej, megindul.
Földet alig ér a lába,
Úgy megyek az óvodába.
Hogyha netán dugó lenne,
Tetők fölé felreppenne.
Rajtam kívül senki - kár
Táltosháton nem cirkál.
Pedig sokkal nagyobb móka
Mint zötyögni egy autóba'.
|
Tasnádi Varga Éva: Itt van az ősz
Piros már a csipkebogyó
tetején ül egy manó
Hűvös szél fúj a nyakába,
les a szélbe, les a fára.
Megjött az ősz, mondja halkan,
nyuszi bujkál a bokorban,
Aludni megy most gyíkanyó,
egyet-kettőt szól a rigó.
Róka fiúk is bebújtak,
ködös már mind az utak,
Elmúlt már a nyár, szól a manó,
s hajlik, leng a csipkebogyó.
|
Tegnap korán esteledett,
sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarban,
kicsinyeit betakarta.
Fújhat a szél lankadatlan,
melenget a moha paplan.
Jó meleg a földi fészek,
aludjatok kis tüskések.
|
Esik eső, csepereg,
Sárga levél lepereg.
Esik eső, csepereg,
A kisegér kesereg.
Esik eső, csepereg,
Megáznak a gyerekek.
Esik eső, csepereg,
Táncolnak az egerek.
Esik eső, ujujuj,
Méghozzá a szél is fúj.
|
[6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
