Díjlovaglás
A díjlovaglás egy bemutató, aminek célja, hogy bemutassa azt a tökéletes összhangot és harmóniát, ami ló és lovas között létrejött. Ez a bemutató mutatja meg a tökéletes végeredményét az idomításnak, a kiképzésnek. A verseny eredete XIV. Lajos korából származik.
Jelenleg a díjlovaglás leglátványosabb bemutatója a Zenés Kűr, ahol zenekísérettel együtt mutatják be a lovak és lovasaik az előírt gyakorlatokat. Az összes lovas sport közül a díjlovaglás az, mely a legtökéletesebben képes bemutatni a tökéletes idomítást és képzést. A ló megmutatja teljes hajlékonyságát és rugalmasságát, lépése szabályosságát, könnyedségét.
A díjlovagló pálya alapkövetelményei: sík, körbehatárolt, talaja nem túl mély és nem túl kemény, csúszásmentes. Kétféle díjlovas négyszög van, a kisnégyszög (20 m × 40 m) és a nagynégyszög (20m x 60m) mindkettő korláttal van körülvéve. Mindkettőben betűkkel jelölt pontok vannak, melyekkel a díjlovas feladat mozzanatainak végrehajtási helyét határozzák meg. Ezen a területen kell végrehajtani a gyakorlatokat.
A díjlovagló négyszög
Kisméretű díjlovas pálya:
Nagyméretű díjlovas pálya:
A pontozáskor négy tulajdonságot vesznek figyelembe:
-
a jármód szabályosságát
-
a mozgás összhangját
-
a ló és lovas figyelmességét, melyet a végtagok könnyedsége tesz nyilvánvalóvá
-
a ló teljes engedelmességét
A kisnégyszöget a díjlovas versenyeken az alacsonyabb szintű díjlovas feladatokban és a lovastusa versenyek díjlovagló feladatainál használják. A pálya kerületén elhelyezkedő betűk, az egyik rövidfal közepén lévő belépési ponttól kezdve az óramutató járásával megegyező irányban az A-K-E-H-C-M-B-F. A pálya hosszabbik oldalával párhuzamos középvonalán is vannak betűkkel jelzett pontok. Az A-tól a C pont felé haladva ezek a D-X-G pontok, ahol X jelöli a pálya középpontját. Észak-Amerikában a kisnégyszöget nem használják hivatalos díjlovas versenyeken. Magyarországon az alapfokú feladatokat (A) és a könnyűosztályú (L) feladatok legtöbbjét a kisnégyszögben lovagolják, de például az M2-es, M3-as és M5-ös középosztályú feladatok is a kisnégyszögre vannak kiírva.
A nagynégyszöget mind a díjlovaglás mind a lovastusa díjlovas feladataihoz használják. A nagynégyszög kerületén elhelyezkedő betűk az A-K-V-E-S-H-C-M-R-B-P-F. A négyszög hosszúfalán a sarkokhoz legközelebbi betűk jelölik az átlóváltások kezdő és végpontjait. Ezek távolsága a sarkoktól 6 m, a hosszúfal melletti betűk egymástól mért távolsága pedig 12 m . A középvonalon elhelyezkedő betűk A-tól C-ig a D-L-X-I-G, ahol X jelöli a középpontot.
A díjlovas feladat megkezdésekor a ló A-nál lép a négyszögbe. C-nél mindig ül egy bíró, de magasabb szintű versenyeken akár öt bíró is lehet a négyszög mellett, —a C, E, B, M, és H pontoknál—ami lehetővé teszi, hogy a bírók a feladat minden mozzanatát különböző szögekből láthassák. Ez segít elkerülni azt, hogy olyan hibák észrevétlenül maradjanak, amelyeket esetleg nehéz lenne a pálya egyetlen pontjáról látni. Például az átlóvonalon a ló egyenességét az M és H bírók tudják a legjobban megítélni.
A díjlovas négyszögnek van egy középvonala (A-tól C-ig, X-en keresztül), és két negyed-vonala (félúton a középvonal és a hosszúfalak között).
Művészi szépsége és eleganciája miatt sokszor említik a „lovassportok királynőjeként.” Az idomító alapkiképzés célkitűzése, hogy a lovat lovasa készséges, jókedvű, kiegyensúlyozott és motivált együttműködő partnerévé tegye, továbbá, hogy a ló természetes atletikus képességeit fokozatos és tudatos gimnasztikával fejlessze.
A díjlovagló versenyek szintjei és elnevezésük:
(Magyarországon)
Előkészítő (E)
Alapfok (A): Az alapkiképzés szintje.
Elvárás a lovastól, hogy egyensúlyban üljön, ülésével a lovat ne zavarja, hanem hatékonyan tudjon egybevágó segítségeket alkalmazni az alapjármódokban, lépésben, ügetésben és vágtában. Az alapfokon képzett ló mindhárom alapjármódban ütemesen, megfelelő élénkséggel, elengedetten és átengedően, a lovasára figyelve hajtja végre a feladatokat, jól reagál a lovas testsúly-, csizma- és szársegítségeire.
Könnyűosztály (L): Az alapfokú szint elvárásai természetesen ezen a szinten is érvényesek. A könnyűosztályú ló egyenletesen támaszkodik, pontosan meghatározott helyeken képes átmeneteket végrehajtani. A hátulsó lábak hordozóereje jelentős. Újonnan megjelenő feladatok a lépésben, helyben végrehajtott fordulatok és az ellenvágta.
Könnyű -középosztály (LM)
Középosztály: (M) A középosztályú ló iskolaegyensúlyban, összeszedetten dolgozik, a hátulsó lábak hordozóereje kialakult, nehéz iramváltoztatások megoldására is képes. Hosszhajlításokat, féloldalazásokat és vágta jármódban ugrásváltásokat is végre tud hajtani.
Kis -nehézosztály (S1)
Nehézosztály (S2): A hátulsó lábak hordozóereje oly mértékben megerősödött, hogy a ló képes nagymértékben tehermentesíteni az elülső végtagjait és végrehajtani a piruette, piaffe és passage gyakorlatokat. Vágta jármódban sorozat ugrásváltásokat képes teljesíteni. A legnehezebb feladatokban megjelenik a minden egyre ugrásváltás
Versenyek
A díjlovagló versenyeken a versenyzők a különböző szintek elvárásainak megfelelően, egyezményes elvek alapján kialakított versenyprogramokat lovagolnak. Minden egyes szint versenyprogramjai olyan elemeket tartalmaznak, amelyek alapján meghatározható, hogy az előírt követelményeknek a versenyző páros milyen mértékben tudott eleget tenni. Minden szinten több, nemzetközi egyezmények alapján elismert díjlovagló program van. Díjlovas bírók a feladat szintjének megfelelő objektív elvek alapján nullától tízig terjedő skálán értékelnek minden előírt mozzanatot. Egy mozzanatra adott pontszám nulla, ha a versenyző a feladatot nem hajtotta végre, tíz, ha kiváló, de nem szükségszerűen tökéletes! Az egyes versenyprogramokat rövidített betű és számjelzésekkel látták el, ez alapján találhatók meg a hivatalos programgyűjteményekben. Hazánkban díjlovagló versenyek szervezésével a Magyar Lovassport Szövetség Díjlovagló Szakbizottsága foglalkozik,
A versenyeken a korábban már említett szinteket tovább is bontják. Ez azért történik, hogy a lovak és lovasok számára legyenek tanuló/átmeneti szintek is, így valóban a teljes kiképzés során lehetősége van mindenkinek versenykörülmények között felmérni, hogy folyamatos–e a fejlődés.
A lovardai alakzatok előre kigondolt útvonalak a lovaspályán. Bemelegítésre, edzés után a ló lemozgatására, illetve a ló hajlítására
A lovardai alakzatok alapján edző lovas mozgása kiszámítható. A pályán lovaglás illemkódexe röviden: az első, és legfontosabb dolog, hogy ha a pályán szembetalálkozik két lovas, akkor úgy menjenek el egymás mellett, hogy a jobb kezük legyen egymás felé. A második, hogy a lassabb jármódban haladó lovas húzódjon a pálya közepe felé. Például a sétáló lovasnak úgy kell haladnia, hogy a mellette elügető társa a pálya széle irányából tudja megkerülni
Feladatok:
A díjlovas feladatok meghatározott számú, adott helyen végrehajtandó patanyomfigurák, mozzanatok sorozatából állnak.
Minden feladat fel van osztva néhány egymást követő csoportra, amelyek egy vagy több mozzanatot tartalmazhatnak. Minden csoportot egy és tíz közötti számmal értékelnek a díjlovasbírók a következő skála szerint:
-
10 Kiváló
-
9 Igen jó
-
8 Jó
-
7 Elég jó
-
6 Megfelelő
-
5 Elégséges
-
4 Elégtelen
-
3 Elég rossz
-
2 Rossz
-
1 Nagyon rossz
-
0 Nem hajtotta végre
Az egyes mozzanatcsoportok osztályzatain túlmenően az összbenyomásra is adnak pontszámokat, szintén ugyan ezen a skálán, ahol értékelik a
-
jármódok tisztaságát, kötetlenségét és szabályosságát
-
lendületet (frissesség, a mozgás rugalmassága, háttevékenység és a hátulsó végtag munkája)
-
ló átengedőségét (figyelem és bizalom, harmónia, elengedettség, szájtevékenység, támaszkodás és természetes feligazítás)
-
lovas ülését és befolyását, a segítségadás korrektségét
A bírálati lapon egyes csoportok megnövelt súllyal szerepelnek, ezek kapnak egy szorzót, ami rendszerint 2, ilyenkor az adott csoportra kétszeres pontszámot kap a versenyző ló-lovas páros
Féllovada:
Átlóváltás:
Nagy és kis kör:
Három ívű kígyóvonal:
Nyolcas:
Passage: Ezt a nehéz gyakorlatot csak azok a lovak tudják, amelyek magasfokon ki vannak képezve díjlovaglásra. Olyan a lábsorrend, mint az ügetésnél, csak itt kisebbeket lép a ló, ezért lebegő ügetésnek is hívják.
Féloldalazás: olyan mozgás, ahol a ló teste majdnem párhuzamos a négyszög oldalával, miközben a mozgás irányába néző ló átlós irányban mozog úgy, hogy minden lépésnél előre és oldal irányban mozgatja a lábait
Piaffe: elementáris erôvel, energiával, attraktivitással végrehajtott helyben ügetés.
Perdülés: a legnehezebb feladatok közé tartozik a díjlovaglásban, legyen szó lépés, vágta vagy piaffe-ban végrehajtott perdülésekrôl. A lónak nemcsak egyenes vonalon biztos ütemtartás és támaszkodás mellett kell dolgoznia, hanem az ideális állapotát megtartva 90-180-360 fokos helyben fordulatok végrehajtására is képessé kell válnia.
Ugrásváltás: tanításának legalapvetőbb követelménye, alapfeltétele a kiváló minőségű összeszedett vágta.
Föld feletti munka:
Az "iskolaugrások", vagy " föld feletti munka" a díjlovaglás magasiskolájának azon gyakorlatait jelentik, ahol a ló a földet elhagyja. Ide tartozik a capriole, courbette, a mezair, a croupade, és a levade. Ezek egyike sem szerepel a modern díjlovagló versenyek feladatai között. A lovakat rendszerint hosszú száron, lovas nélkül tanítják a föld feletti gyakorlatokra, ami kevésbé megterhelő az állatok számára, azonban minden gyakorlatot lovas alatt is végrehajtanak.
A pesade: a ló az elejét megemeli és első lábait egyenlő mértékben behajlítja, teljes testsúlyát a hátsó lábak viselik, miközben a teste 45 fokos szöget zár be a talajjal.
A capriole: a ló az elejének megemelt helyzetében felugrik a levegőbe, kirúg a hátsó lábaival, majd többé-kevésbé egyszerre ér talajt mind a négy lábával. Különösen erős ló képes csak helyesen végrehajtani, ez a legnehezebb iskolaugrásnak tartott gyakorlat.
A croupade: melyben a ló nem rúg ki az ugrás legmagasabb pontján, hanem csak maga alá húzza a lábait és párhuzamos marad a földdel.
A ballotade: a ló hátsó patáit úgy tartja, hogy hátulról nézve a patkói látszódjanak, de nem kérik a kirúgást.
A courbette: a ló az elejével felemelkedik a földről, első lábait egyenlő mértékben behajlítja, majd ebben a testtartásban a hátulsó lábain többször előre ugrik anélkül, hogy első lábait visszahelyezné a földre.
A mezair: a ló felágaskodik, és előre felé vág az első lábaival. Ma már nem tanítják, és nem mutatják be a Spanyol Lovasiskolában.
A versenyzéstől eltekintve létezik a klasszikus díjlovaglás hagyománya, ahol a díjlovaglást a művészetek egy formájaként művelik. A díjlovaglást megteremtő mesterek hagyományait a bécsi Spanyol Lovasiskola tartja életben. Az ilyen iskolalovaglás része a Portugál és Spanyol bikaviadalok bemutatóinak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
