Új bejegyzés Frissítés

2013.09.27. 08:53 Griffin

Kedves Naplóm! A kiscsikónk születése óta már eltelt pár nap, így Gyémánt is kijöhetett. A szokásos reggeli etetés után engem nem a legelőre vittek, hanem egy nagyobb füves területre, ahol futószáron kellett körbe-körbe mennem.. Mit mondjak elég unalmas volt. Ugrálni sem volt kedvem.. A gondolataim végig Gyémánt körül forogtak. A futószárazást követően visszavezettek az istállóhoz, ahol lecsutakolt a gazdám, majd elment... Nem sok idő telt el, mire visszajött. Akkor eloldozott, majd elindultunk a homokos karám irányába. Ismerős szag terjengett a levegőben. Gyémánt - gondoltam, majd a következő pillanatban megláttam a karámban ugrálni. De nem volt egyedül. Egy kis pej kiscsikó is volt vele... Nagyot nyeltem, majd beléptünk a karámba, mire a két ló abbahagyta  játékot, és felénk fordultak. A gazdám nem engedett el, gondolom attól tartott, hogy valami ostobaságot csinálok, pedig szó sem volt ilyesmiről... Gyémánt, látva idegességemet, idejött hozzám, s az orrát az enyémhez nyomta. Erre kicsit lehiggadtam. Jól van, nincs semmi baja. - gondoltam. A követekző pillanatban a kis pej apróság közeledett felém anyja biztatására. Lassan lehajtottam a fejem, mire ő hirtelen hátraugrott, de mivel látta, hogy nem akarom bántani, így újra közelebb jött, lassan az orromhoz nyomta az aprócska orrát. A gazdánk ezt látva lecsatolta a szárat, majd a karám széléhez ment, hogy onnan figyeljen. Gyémánt is hátrébb lépett, amit a kiscsikó hamar észrevett, s követni akarta, de az anyja megálljt parancsolt, s biztatta, nem fogom bántani, meg, hogy én vagyok az apja és, hogy ő is itt marad. Erre a csikó visszafordult, újra közelebb jött, majd elkezdett körbe szaglászni. Jobbnak találtam, ha nem moccanok. Az "ismerkedés" olyan jól sikerült, hogy idebújt hozzám, majd örömében ugrálva, bakolva visszament az anyjához, s enni kezdett. Most már odamehettem Gyémánthoz, aki nyugodtan állt. Összedörgöltük a fejünk, mire ő idesúgta, hogy ''A mi kiscsikónk". Én erre boldogan felnyerítettem helyeslés képpen.

2013.09.25. 08:49 Griffin

Kedves Naplóm! A fedeztetés óta elég sok minden történt. Mikor megvolt Gyémánt vérvizsgáláta, már biztos volt, hogy apa leszek. Ezt csak az ultrahang erősítette meg... Az edzések nem álltak meg. Most csak annyi volt a különbség, hogy Gyémánt a karám szélénél figyelt minket... Pár nappal a nagy nap előtt Gyémántot elvitték egy másik helyre, amit ellető boxnak hívtak. Utána nem láttuk, hiszen folyamatos megfigyelés alatt tartották. Bevallom egy ideges voltam.. Féltettem, nehogy történjen vele valami baj és persze a kiscsikónkkal. A nagy napon is minden nyugodt volt, az edzés is tarott, bár a gazdámon is látszott, hogy izgul az új családtag jövetele miatt. Többször elment, megnézni, hogy hogy van az anya, s mikor visszajött, valamelyest megnyugodott. Persze nem csak emiatt volt ideges. Délután Crimson, Gypsy és jómagam a füves karámban voltunk a többiekkel, de láttuk, amikor a gazdánk beszáll egy lószállítós autóba, majd elhajt. Néhány órával később ért vissza. Leparkolt, majd a lószállítóhoz ment, ahonnan egy szürke lovat vezetett le. Ekkor Gypsy lázba jött... "Mi ütött beléd?" - kérdeztem, de ő nem válaszolt, hanem minden figyelmét az új lóra fordította... Később minden kiderült... A gazdánk mind a hármunkat bevezetett a homokos karámba. Látva, hogy Gypsy "fel van tüzelve", őt kikötötte a karám széléhez. Persze Gypsy ennek nem örült, de nem tehetett semmit, rontani meg nem akart... Crimson és pedig a karám közepén ácsorogtunk várva, hogy mi lesz... Miért ilyen izgatott az andalúz mén... Hamar jött is a válasz... A gazdánk bevezette a szürke lovat a karámba, akiről kiderült, hogy ő lesz (vagyis annak szánják) Gypsy párja, Fortuna, aki egy fiatal andalúz kanca. A kanca szemlátomást nyugtalakodott hármunk láttán, de mikor a gazdánk beszélni kezdett lenyugodott és rá figyelt. "Ők itt az én "fiaim". Ő Crimson Typhoon (s közben rá mutat), ő Diadal és ez az izgatott mén pedig Gypsy Danger. Illetve van még még egy lányom is, Gyémánt, de ő most nincs itt. Később őt is megismerheted." - mondta, majd elengedte a kancát. "Viselkedjetek,  fiúk!" - szólt ránk, bár nem is értettem miért, hisz mi Crimson-nal teljesen nyugodtak voltunk és nem állt szándékunkban semmi marhaságot csinálni, szóval szerintem ezt leginkább Gypsy-nek szólt, aki még mindig felcsigázva kapart és fújtatott a karámhoz kötve. A kanca először tartott tőlünk, de mikor Crimson elkezdett beszélni hozzá, közelebb jött és mintha már régóta ismernénk egymást elkezdtünk csevegni egymással. Persze Gypsy-t majd megette az ideg ezt látva... (magamban jót vigyorogtam rajta) Kiderül, hogy Fortuna a neve, és, hogy egyenesen Spanyolországból jött. Ma érkezett és egyenesen ide hozták. Azt hitte, hogy idegenként fognak bánni vele, de meglepetten nyugtázta, hogy barátságosak voltak vele. érdeklődött Gypsy iránt is (aki még mindig türtelmetlenül fújtatott kikötve), hogy miért ilyen "ideges", s mikor felvilágosítottuk az okát, "elvigyorodott". A gazdánk látva, hogy Crimson-nal rendesen viselkedünk, úgy döntött, hogy elengedi Gypsy-t, aztán majd mi visszafogjuk az izgága mént, ha valami ostobaságra készülne... Mikor eloldotta a szürke mén szárát, rögtön ugrálni, bakolni kezdett örömében, majd mintha táncot "ropna", odaügetett hozzánk. Mi persze jót mosolyogtunk rajta. "Parádés bemutatkozás" - mondtam neki, mire ő rámhorkantott, jelezve, hogy "fogjam be". Persze ezen is jót mosolyogtunk. A végén Crimson-nal úgy döntöttünk, hogy magukra hagyjuk a "fiatalokat", mire Fortuna kétségbeesetten kérte, ne menjünk el. De megnyugtattuk, hogy Gypsy valójában nem ilyen, csak olyannyira örül az érkezésének, hogy ilyen módón elég furán viselkedik... Később aztán Gypsy is lehiggadt, visszafogta magát, majd ő is beszélgetésbe elegyedett az új lóval... No, de visszatérve a kezdetekhez... Lassan esteledett... Mi is a helyünkre kerültünk. Gypsy nagy örömére Fortuna a mellette levő boxban kapott helyet... A vacsora után csend honolt az istállóra... Mindenki aludt... Csak én nem... Gyémánt járt az eszemben, akinek most üresen állt a boxa... Hiányzott, bár tudtam nincs messze tőlem... Pár óra elteltével nyerítésre lettem figyelmes. Mintha Gyémánt lett volna... Itt az idő... Fel-alá járkáltam a boxban, közben ki-kinéztem a boxajtón, hátha jön valaki... De senki... A folyosón egy lelket sem lehetett látni... Hirtelen újabb nyerítést hallottam.. Ez valamivel fájdalmasabbnak hangzott az előzőnél... Majd hosszú csend következett... Az éjszakai virrasztás következtében reggel a vödrök zajára ébredtem, amint tölrötték ki az abrakot. Feltápászkodtam (mivel fekve sikerült elaludnom), maj kikukucskáltam az ajtón... Hamarosan a gazdánk is megjelent. Kivezetett mindannyiónkat a legelőre, majd ismét eltűnt... Gypsy persze rögtön Fortunához igyekezett. Crimson viszont velem maradt. "Nyugi, haver. Minden rendben van Gyémánttal." - mondta. "Honnan veszed?" - kérdeztem. "Onnan, hogyha baj lenne a gazdánk nem lett volna ilyen jókedvű és izgatott" - felelte, mire én kicsit lehiggadtam. "Nyugalom, hamarosan láthatod őket". - tette hozzá, majd legelészni kezdett... Az "őket" szó megfogott. Gyémánt és a kiscsikó.. "A mi kiscsikónk.." - gondoltam, majd nagyot sóhajtva én is legelészni kezdtem.

2013.08.21. 15:55 Griffin

Kedves Naplóm! Lassan itt a nyár vége.. Részben jó is meg nem is... Az elmúlt hetekben történt egy s más. A lovardai élet egészen másmilyen, mint az árvaházi. Itt sokat foglalkoznak velem, aminek egyre jobban örülök. Gondoznak, versenyezni visznek. A minap is vége lett egy versenynek - küllem -, amit a lovardánk rendezett meg, s ahol a mének között 1. helyen végeztem. Igaz, többen is a dobogó első fokára "léphettünk", de akkor is.  Gyémánttal egyre jobban elvagyok. Furcsa, hogy előző "lakhelyemen", mikor még ő is ott volt, sose beszélgettünk. Pedig nagyon barátságos, aranyos kanca, sőt mi több, még szép is! Mikor legutóbb kint voltunk egy karámban, s ahol a gazdánk is ott volt (épp foglalkozott mind a kettőnkkel egyszerre), akkor elkezdett egy furcsa érzés átjárni, miközben figyeltem a pej kancát... Még magam sem tudom mi ez, de napról napra erősebb. Főleg akkor érzem ezt, mikor Gyémánttal vagyok (vagy a közelében)... A többi ló is nagyon barátságos velem. A ménekkel már összeismerkedtem, a kancák közül is csak egy-kettővel. Kezdem egyre jobban megszeretni ezt a helyet...

2013.08.12. 07:32 Griffin

Folytatás... Lassan mentünk, közben végig beszélt hozzám, ami alatt sok minden kiderült. Kiderült, hogy a lovas az új gazdám, s hogy van már neki egy másik lova is, akit szintén az Árvaházból hozott még régebben. Mesélt az új otthonomról, az ottani lovakról, és mindenről másról. Az árvaház és a lovarda között nem volt nagy távolság, így viszonylag hamar odaértünk. Első dolgom volt, hogy körbenézzek... Valóban olyan volt, mint ahogy azt az új gazdám elmondta... Az istállókhoz érve kikötött, majd elment. Hamar visszajött, kezében egy lóápoló kellékes dobozzal, majd hozzálátott, hogy lecsutakoljon. Kifésülte a kócos sörényemet és farkamat is, majd a zsebéből elővett egy répát. Hmm... A kedvencem... A csutakolás végeztével eloldozta a szárat, majd egy karámba vezetett, ahol már volt egy ló... Egy pej kanca. Először nem tudtam ki az, de utána leesett, hogy az a ló is egykor árvaházi ló volt. Ha jól tudom Gyémánt a neve. Nem igen ismertem, azt láttam, hogy sokszor figyel, de más egyéb semmi. Egész jól nézett ki, a szőre csillogott, és látszott, hogy jól van tartva, foglalkoznak vele rendszeresen. Mikor a karámba értünk a gazdám lecsatolta a szárat, majd hagyta, hogy elmenjek. Kapva az alkalmon vágtázni, ugrálni kezdtem. A talaj sokkal puhább volt, mint az árvaház karámának talaja, ami kemény volt, így ott ritkán ugráltam... A gazdánk figyelt egy darabig, majd elment... Kiugrálva magam legelészni kezdtem. Itt még a fű is sokkal jobb volt... Nagyjából egy óra telhetett el úgy, hogy Gyémánttal egy karámban voltam, de nem történt semmi. Visszajött a gazdánk, majd kivezette Gyémántot vezette ki, majd engem, be az istállóba. A boxunk szomszédos volt Gyémánttal...   Pár nappal később jött az orvosi vizsgálat és a patkolás.... Nem szerettem sose... Először az orvosi vizsgálaton kellett átesni... Nem volt vészes, sőt kifejezetten kellemes volt. Barátságosabb volt az orvos is. A patkolás szintén kellemes volt, az itteni kovács is barátságosabb volt, pedig az orvos és a kovács is ugyanaz itt és az árvaházban is... Talán mégis jobb, ha van valakinek gazdája... Amióta átkerültem a lovardába, azóta minden nap látogatnak, foglalkoznak velem. Minden nap van edzés, persze most még csak lazább edzés, ami újra össze nem szedem magam... Egész jól alakulnak a dolgok... Barátom még nincs, de már beszélgetek egy-két lóval... Hátha ez a gazdám nem dob el, mint az előző..

2013.08.12. 07:13 Griffin

Kedves Naplóm! Az elmúlt időszakban elég sokminden történt... Hol is kezdjem?... Pár nappal ezelőtt a napom ugyanúgy kezdődött az Árvaházban, mint a többi: etetés, itatás, majd ki a karámba... Ott ugyanaz a szitu, mint mindig.. legelészés, egy kis mozgás... A többi ló már nem is igazán vesz rólam tudomást. Mondjuk nem miattuk, én nem barátkoztam senkivel. De nem is akartam, mert aztán ha elkerülök, akkor a barátság megszakad, ami pedig nem egy kellemes dolog... Na de vissza a történethez... A szokásos reggeli teendők után a karámban nyújtogattam ki a tagjaimat... Majd legelészni kezdtem.. Még a déli etetés előtt megjelent az egyik árvaházi dolgozó, kezdében egy szárral. Amikor belépett a karámba, a többi ló rögtön köré gyűlt, csak én maradtam ott, ahol eddig is... a karám legtávolabbi sarkában, fejemet lógatva figyeltem, hogy mi történik, melyik lovat viszik el... Nagy meglepetésre egyiket sem, hanem a gondozó egyenesen felém vette az irányt... Biztos a szokásos orvosi vizsgálat, patkolás... Na ebből köszönöm, nem kérek... Az árvaházi lovakkal, legalábbis velem nemigen bánnak jól a vizsgálat és patkolás ideje alatt, elég durvák... Mikor a gondozó közel ért hozzám, felemeltem a fejem.. Erre mosoly jelent meg az arcán... Mondott is valamit, de nem értettem, mondjuk nem is érdekelt. Mikor nyúlt volna a kötőfékemhez, hogy belekapcsolja a szárat, hátracsaptam a füleimet és felé kaptam. "Engem nem viszel sehova!" - gondolta miközben nem tetszésemet kifejezvekészültem, hogy megijesszem azzal, hogy rátámadok. Persze bántani nem akartam, csak, hogy feladja és békén hagyjon... De nem... Hirtelen megragadta a kötőfékemet, belecsatolta szárat, majd megveregette a nyakam és csak ennyit mondott: "Nyugalom nagyfiú!", majd elindultunk kifele. Az istállóépület elő egy lovas állt egy másik árvaházi dolgozóval, épp beszélgettek. Mikor odaértünk a lovas rám nézett, majd lassan elindult felém. Megsimogatta a pofámat, majd végig a nyakam, oldalam, hátam, körbe az egész testemet. Magam is meglepődtem, hogy milyen nyugodtan tűrtem a dolgot. Valójában jól is esett... A lovas váltott még pár szót a másik két emberrel, majd az általa hozott kötőfékre lecserélte ami eddig volt rajtam, felcsatolta a saját szárát, majd elindultunk kifele az Árvaház területéről...

[5-1]