Új bejegyzés Frissítés

2013.12.02. 21:19 Griffin

Kedves Naplóm! Mikor legutoljára írtam még csak a sárguló falevelek hullottak a fákról. Most azonban már igen téliesre váltott az időjárás, nem csoda, hiszen december van. A reggelek csípősek, s mindenhol deres a fű. Nem sok kedvem van kimenni a legelőre, amire a gazdánk rá is jött, úgyhogy mostanság leginkább csak a karámba visz ki minket levegőzni, az edzéseket pedig egy kissé szeles fedett karámban tartja. Azt mondja, ha elkészül a fedeles lovarda, akkor már ott fogunk edzeni. Remélem nemsokára befejezik, legalábbis a hó beállta előtt, mivel nagyon nem szeretek hófújásban mozogni... Nem az én esetem... Na de ennyit a télről... Az elmúlt időszakban nagyon sok versenyre mentünk, melyek mindegyike valamilyen szemle volt, s ahol igen eredményesen szerepeltünk mindannyian... Nem is olyan régen egy új lóval gyarapodott a mi kis családunk Rockey személyében. Az edzéseket nem szereti, a hangulata gyorsan változik, amitől lassan agyrázkódást kapok.. De a maga módján rendes ló, csak nehéz a természete... De majd megváltozik, vagy ha nem az se baj, majd hosszászokunk... Amint tapasztalom Diadal kezd egyre jobban belejönni az apaságba, bár nem mindig megy neki. Van, hogy egyáltalán nem tud egyességre jutni Szirénával, aki ahogy nő, úgy válik egyre makacsabbá, s emiatt elődorul, hogy nem értenek egyet. No, de mikor közbeszólok, mindig visszaugrik minden a régi kerékvágásba. Lassan itt a karácsony... De előtte még a piros ruhás, szakállas emberke is meglátogat minket, akit mindenki csak Mikulásnak hívnak, aki most a gazdánk lesz, habár nem lepne meg az se, ha valóban valaki beöltözne. Minden esetre a csikóknak biztosan tetszene a dolog.

2013.09.27. 08:40 Griffin

Kedves Naplóm!   Sziréna születése óta már eltelt lassan egy hét, s ma már kijöhettünk az ellető boxból... A gazdánk az etetést követően kivezetett az udvarra, ahol már javában zajlottak a mindennapi teendők miatti sürgés-forgás. A kiscsikó persze nem ment el mellőlem.. Láttam, hogy többen is megnézik Szirénát és elégedetten mosolyognak, majd néhányuk pár szót váltva a gazdámmal, mennek a dolgukra. Kicsit oldalbalöktem a gazdámat, hogy "menjünk", mire ő megsimogatott és csak annyit mondott, hogy "Nyugalom", majd elindultunk. De nem a legelők felé, ahol a többi ló már kint volt, hanem a homokos karámba. Miután bevezetett, elengedett, majd elment. Mivel már egy ideje nem mozogtam, így most elkezdtem körbe-körbe ügetni, s mivel a kiscsikó is tudta tartani az iramot, lassú vágtára váltottam. Később pedig játszani kezdtem a csikóval. A játékot a gazdám érkezése törte meg, aki Diadalt vezetette éppen felénk. A szürke mén elég idegesnek tűnt. Mikor bevezette, még nem engedte el. Én rögtön odaballagtam hozzá, s orrunkat összedugva örültünk. Ezt látva Sziréna is felbátorodott, aki ez idáig végig a hátam mögül, szorosan a hátsó lábamhoz bújva kukucskált. Óvatosan odalépett Diadalhoz, mire ő lehajtotta a fejét, hogy megszaglássza a kis apróságot. A kiscsikó először hátraugrott, de mivel látta, hogy "nem harap", így újra közelebb ment hozzá, s lassan összeérintette az orrát az apjáéval. A gazdánk ezt látva elengedte Diadalt, majd távolabb állt, de nem ment ki a karámból. Én is kicsit hátrébb léptem, had ismerkedjenek össze. Mikor a csikó ezt észrevette rögtön megfordult és elindult felém. - Ne! - mondtam, mire ő megtorpant. - Nem kell félned, ő az apukád. Nem fog bántani. Én is itt vagyok. - folytattam, mire ő horkantott egyet, és visszafordult. A szürke mén továbbra is ugyanabban a helyzetben állt, mozdulatlanul a fejét lehajtva. A kiscsikó visszabotorkált hozzá, majd lassan elkezdte körbeszaglászni. Végül odáig jutott, hogy odabújt Diadalhoz, aki továbbra is nyugodtan állt. A gesztus után Sziréna elkezdett ugrálni, bakolni, majd odajött hozzám és enni kezdett. Ezt látva Diadal is elindult felénk, majd összedörgöltük a fejünket. - A mi kiscsikónk. - súgtam, mire ő boldogan felnyerített.

2013.09.25. 07:59 Griffin

Kedves Naplóm! Az események igen felgyorsultak... A vérvizsgálta eredménye kimutatta, hogy csikót várok, amit az ultrahang is megerősített. Most már biztosan anya leszek. Ennek nagyon örültem, hiszen láttam, hogy Princess-éknek is hamarosan lesz csikójuk, aki nem sokkal az én csikóm születése előtt érkezett... A nagy nap 3 nappal ezelőtt volt... Egész nap furcsán éreztem magam. Éreztem, valami készülőben van... A délután folyamán ez az érzés egyre erősödött... Előző nap már az ellető boxba vittek, hogy szem előtt legyek. Őszintén szólva nagyon egyedül voltam. Néha-néha rám néztek, majd ismét egyedül voltam. A gazdám többször is bejött és akkor maradt is egy darabig, de mivel volt rajtam kívül másik három lova, így velük is kellett foglalkoznia. De mindig megígérte, hogy amint tud visszajön, nem hagy egyedül... Lassan beesteledett... Egyre nyugtalabb voltam...Sokszor lefeküdtem, majd felálltam...Fájt minden porcikám...Idegességemben a box falát kezdtem el rúgdosni, hátha az csillapítja valamelyest a fájdalmat.. Persze semmi haszna nem volt, csak annyi, hogy a felügyelőm jött és beadott egy injekciót, amitől kicsit megnyugodtam... Miután a szer hatott, kicsit jobban is éreztem magam. Hirtelen éreztem, hogy valami spriccelni kezd a hátsó két lábamnál. Mi lehet ez? Próbáltam odanézni, de sehogy sem ment. Rá pár pillanattal később nedvességet éreztem a hátsó lábaimon végig folyni... Nem tehettem mást, lefeküdtem... Éreztem, hogy valami megmozdult bennem... Próbáltam megnyugodni, de a fájdalmas ismét felerősödtek, sőt erősebbek is voltak mint előzőleg... A felügyelő bent volt mellettem, biztatott, simogatott, hogy "kitartás"... Éreztem, hogy a csikó lassan jön kifele... Hosszú időnek tűnt, mire végre a picur megszületett...Még hátra volt egy furcsa hosszú izé, aminek teljesen ki kellett, hogy jöjjön... Mikor ez is távozott, feltápászkodtam.. Addigra a felügyelő már a csikónál volt, szalmával törölgette, majd mikor látta, hogy nem lesz baj, kiment a boxból, de kivülről továbbra is figyelt. A fejemet lehajtva óvatosan odaléptem a kis jövevényhez, majd szaglászni kezdtem... Ő erre valami kis furcsa hangot adott ki, amiből csak annyit vettem ki, hogy "anya"... Majd megpróbált felállni. Kicsit hátrébb léptem, hogy helyet adjak neki.. Kicsit ügyetlen volt. Sokszor visszahuppant a puha szalmára...De egy próbálkozás alkalmával sikerült neki megállnia, igaz kicsit inogva. Kicsit megbökdöstem, hogy csak így tovább, ne adja fel...Aztán megpróbált elindulni felém...Eleinte óvatosan lépkedett, de mikor ráérzett, egész ügyesen ment neki. Lassan idebotladozott hozzám, s mikor megtalálta a tejforrást mohón enni kezdett... Az evés végeztével lefeküdt én pedig mellé. Hamar elaludt, én pedig elkezdtem letisztogatni a szőrét... Majd én is elaludtam... Másnap reggel a gazdánk korán itt volt. Hozta a reggelit, aminek nagyon örültem. Óvatosan bejött a boxba, mintha attól tartana, hogy bántani fogom a csikó védelme érdekében. De szó sem volt ilyesmiről. Mikor látta, hogy nem "eszem meg", odament a picúrhoz, letérdelt mellé, majd simogatni kezdte. A kicsi először tartott tőle, de mikor jeleztem neki, hogy nem kell félnie, rágcsálni kezdte a gazdánk ruháját. "Legyen a neved Sziréna" - mondta a gazdám, mire a csikó felhorkantott.

2013.09.08. 21:35 Griffin

Kedves Naplóm! Történt pár dolog az elmúlt időszakban. Először a 2 új lóról... Crimson és Gypsy is nagyon rendesek. Nem azok a tipikus "macsós" mének. Rendesen odafigyelnek a gazdánkra, mikor mind a négyen egy karámban vagyunk és edzést tart nekünk. Barátságosak, sokat beszélgetünk nem csak akkor, mikor az istállóban vagyunk, hanem kinn a legelőn is ott vannak velünk. Bár nem testvérek, nem is rokonok, sőt nem is egy helyről jöttek, mégis olyanok, mintha testvérek lennének, úgy össze vannak "nőve". Szinte mindenhova együtt mennek, együtt vannak egész nap, persze úgy, hogy másokat ne hanyagoljanak (ez alatt engem és Diadalt értem, de ha valaki odamegy hozzájuk, akkor se fordítanak neki hátat). Szóval ők igen jó társaság. A másik dolog az egészen meglepett... Pár nappal ezelőtt egy lazább edzést tartott nekem és Diadalnak a gazdánk, majd mind a kettőnket elvitt egy különleges épületbe, ahol még sosem jártunk... Később kiderült a tenyészközpont volt... Lehet tippelni, hogy mi történt... Igen! A gazdánk megpróbálta, hogy Diadalnak és nekem legyen egy csikónk. A fedeztetést követően visszavitt minket a megszokott lovardába... Pár nappal később vérvizsgálatot végeztek el rajtam, hogy kiderüljön, sikeres volt-e az akció! Hogy sikerült-e? Nos remélem igen, ugyanis úgy érzem magam, sőt még szeretném is, bár félek is tőle...

2013.08.26. 21:01 Griffin

Kedves Naplóm! Lassan egy hét is eltelt, mióta nem írtam... Azóta is történt egy s más.. Egyrészt Diadallal egész jól állunk. Sokat beszélgetünk mikor a gazdánk egy karámba tesz minket (úgy, hogy más ló nincs ott), illetve néha az istállóban. Más részt pedig két új ló is érkezett hozzánk. A Diadal boxa melletti következő két üres boxot kapták meg. Az egyik ló egy 8 éves andalúz mén, a neve Gypsy Danger. A másik pedig egy fiatalabb fríz félvér mén, aki a Crimson Typhoon nevet kapta. Mind a kettő nagyon barátságos. Mikor egy karámba raktak mind a négyőnket, akkor rögtön odajöttek hozzánk ismerkedni. Diadal hozta a formáját (amikor új ló van, akkor alig beszél), így leginkább én társalogtam velük. Kiderült, hogy Gypsy Danger a lovardánkban lakott eddig is, csak az eladó lovak "részlegén", ami külön épületben, az Árvaház és a lovarda között helyezkedik el. Az ottani lovakat mindig külön karámba teszik a lovardai, és árvaházi lovaktól, így nem beszélnek egymással, maximum csak látják egymást. A másik ló, Crimson Typhoon pedig egy lóvásárból került ide. Őt úgy hozta ide a gazdánk lószállítóval. Mesélte, hogy ott a vásárban nagyon sok ló volt, közülük nagyon sok szép, díjnyertes, és csodálkozik, hogy miért pont őt hozta el a gazdánk. Erre csak annyit feleltem: "Mert te bizonyára kölünleges ló vagy, s mitagadás igen szép mén." Persze ezt csak baráti megjegyzésként mondtam, mivel nekem Diadal tetszik, bár nem tudom, hogy észre-e vette már... Lényegében ez a helyzet a mi kis "részünkön". Tanulunk sokat, járunk versenyekre, jól érezzük magunkat...

2013.08.13. 13:56 Griffin

Kedves Naplóm! Az elmúlt napokban történt néhány apróság, amit meg szeretnék osztani veled. A gazdám már több versenyre is benevezett, ahol igazán jó eredményeket szereztem. Ennek nagyon örülök. A másik hír pedig, hogy Diadal észrevett... Persze eddig is tudott rólam, de most kicsit jobban. Talán Vihar közbenjárásával vagy magától?.. Nem tudom... Ugyanis a tegnapi nap folyamán, mikor a gazdánk egy karámba rakott minket, nem vonult el a sarokba, ahogy korábban, hanem odajött és próbált beszélgetésbe kezdeni. Ezen meg is lepődtem, hiszen eddig nem is foglalkozott velem. Talán jót tett neki, hogy a fiúk barátkoznak vele a ménkarámban. Sokat nem beszéltünk, csak megkérdezte, hogy hogy vagyok, hogy érzem magam itt, milyenek az itteniek (hiszen én már egy ideje itt vagyok), milyen a gazdánk... Mondta, hogy sajnálja, hogy eddig nem is beszéltünk, csak nem akart senkivel se barátkozni, mert ha egyszer elkerülne az árvaházból, akkor megszakadna a barátság. Én persze rögtön rávágtam, hogy megértem, én is hasonlóképpen vagyok, csak nem sokáig bírom az egyedüllétet. Szóval Diadal "megtört". Talán most már nyit más lovak felé is és befogadja őket a barátságába, s talán majd egyszer én is...

2013.08.01. 20:13 Griffin

Kedves Naplóm! Eltelt már egy kis idő, hogy írtam...  Mostanra összebarátkoztam néhány lóval. Vihar, a Tinker lóval egészen jól elvagyunk. A minap célzást itt tett, hogy tud nekem egy mént, méghozzá nem is akármelyiket, hanem Diadalt. Ő egy szürke arab mén. Igen mutatós. Ő is árvaházi ló. Ismerem már egy ideje szomszéd boxunk volt az árvaház istálló épületében. Nem egy barátkozós típus, főleg az új lovakkal szemben... És most jön még csak a java. A gazdám a minap a mellettem levő boxot, aminek még nem volt lakója, takarította ki. "Mi lesz itt?" - gondoltam. Biztos új ló. De ki vagy milyen? Elképzelésem sem volt. Mikor felkerült a boxajtóra a tábla a ló és gazdája adataival, akkor már biztos voltam benne, hogy új szomszédom lesz. Ki lehet az? Biztos árvaházas ló... Baby, az 1 éves andalúz kanca? Vagy Duna a szürke arab.. Nem bánnám. Ő nagyon kedves volt velem is, és persze másokkal is... Másnap minden kiderült. Reggel a megszokott időben érdekezett a gazdám. Megetetett, majd kivitt a karámban egy kis edzésre. Először elengedett, hogy kifutkározzam magam. Jó érzés volt. Az idő is jó volt, nem volt meleg és a kedvem is remek volt, hiszen az új ló érkezése mindig felcsigázott. Miután kiugráltam magam, a gazdám lefektetett néhány akadálylécet a földre. Járóiskola. Először lépésben, majd ügetésben is. Majd felraktott egy kis x akadályt. Ugratás.. Először nemigen ment. De aztán egyre jobban belejöttem. Épített nekem egy oxert is, egy meredeket, és egy triple-bart is. Persze mindegyik alacsony magasságú volt. Az edzés végén kicsit még szaladgálhattam a karámban, majd - mivel az idő már melegebb volt - így le is mosott. Miután rendbe tett bevitt az egyik kis füves karámba, majd elment... Legelészni kezdtem... És ekkor jött a meglepetés... Nemsokkal, hogy elment, hamar vissza is jött. Méghozzá egy szürke arab mén társaságában. "Duna az?" - csillant fel a szemem... Mikor közelebb értek, láttam, hogy az, akit nemigen akartam... Diadal... Mint mindig, most is elegáns volt, bár látszott rajta, hogy egy ideig el volt hanyagolva.. Most még morcosabb volt. A gazdám bevezette a karámba (ahol én is voltam). Odavezette hozzám: - Ő Diadal. De biztos ismeritek egymást. - mondta, majd elengedte. Erre a szürke mén vágtázni, ágaskodni, bakolni kezdett... Én persze a karám egyik sarkából figyeltem, a gazdám mellől.  Mikor lenyugodott, legelészni kezdett... A gazdám kiment a karámból, majd otthagyott minket. Horkantottam egyet... Nagyjából egy óra telhetett el, mikor visszajött. A felállás ugyanaz volt. Én a sarokban, Diadal meg a karám másik végében. A gazdám először engem vezetett be a boxba. Majd Diadalt is a mellettem levő boxba... Szóval. Mint kiderült a gazdám örökbe fogadta Diadalt. Szuper.. Egy morcos ménnel kerültem össze... Na de hátha megenyhül és más lesz....

2013.07.23. 12:16 Griffin

Kedves Naplóm! Tudom, nem is olyan régen jegyeztem be, de újabb fantasztikus esemény történt velem. Az egyik küllemversenyen (a többin még nincs eredmény) 2. helyen végeztem. A verseny szervezők által adott díjak mellett a gazdámtól kaptam egy nagy vödör répát és sok sok szeretgetést. :)

2013.07.23. 12:09 Griffin

Kedves Naplóm! Régen jegyeztem már be... Azóta történt egy s más... Legutóbbi gazdám sajnos nem tudott velem foglalkozni, így újra az Árvaházba kerültem... :'( Újra gazdátlanul, magányosan. Hiába voltak még az árvaházban lovak, akkor se volt olyan, mint mikor gazdám volt. Nagyon magányosnak éreztem magam. Sok időt töltöttem el. Sokszor úgy éreztem, hogy nem kellek én már senkinek. Vajon mit csináltam rosszul? Mit tettem amiért ez történt velem?... Sosem  tudom meg... Az idő lassan telt. Jött néhány látogató. Mikor a boxomhoz értek, érdeklődően a box ajtajához mentem, hátha... Megnéztek, de fejcsóválva továbbálltak. Mikor elmentek, könny csordult ki a szememből. Miért nem kellek senkinek? :'( Újabb napok, hetek teltek el így. Már nem érdekelt amikor jött valaki... De egy napon... Egy fiatal lovas érkezett. Csillogó tekintettel ment végig a boxok előtt. Minden egyes boxba benézett, majd tovább ment. Végül megállt az én boxom előtt. Hallottam, amint megjegyzi "milyen szomorú ez a paci", majd a következő pillanatban kinyílott a boxajtó. Felemeltem a fejem, s egyenesen a lovasra néztem. A tekintetünk találkozott. A lovas elmosolyodott, majd gyengéden megsimogatta az orrom, a pofám, a nyakam, majd végig körbe az egész testem. Nagyon jó érzés volt, amiben már régen volt részem. Mikor körbeért az ajtónál levő másik lovashoz fordult, s azt mondta: "Őt szeretném!". El se tudtam hinni, hogy megtörtént... A kis lovas átölelte a nyakam, kötőféket rakott rám, majd kivezetett a boxból, ki az istállóból. Kaptam egy új szép és tágas boxot. S ami a legjobb: ÚJRA VAN GAZDÁM! Nem vagyok mostmár egyedül. Az új gazdám nagyon kedves velem. Sose üt meg, nem kiabál ha valamit nem úgy csinálok. Sokat vagyunk együtt. Mindig meglátogat. Ha egy napot véletlenül kihagy másnap nagyon sokat van velem. Foglalkozik velem. Tanít minden okosra. Új felszerelést is kaptam már tőle. Rendszeren elvisz orvoshoz, gondoz, lecsutakol, leápolja a sörényemet és a farkamat. Már az első versenyemre is benevezett. Annyit tudok róla, hogy egy kifejezetten arab lovaknak való verseny, s hogy a küllememet fogják nézni álló illetve mozgó helyzetben, valamint béhányszor edzeni is kell. Az edzéssel megvoltunk, futószárazva voltam, illettve néhány beállást tanított meg velem, hogy a versenyen szépen beálljak, s hogy minél több pontot kapjak. Több versenyre is beneveztek már, de még nincs eredmény egyiken se. Gondolom kell még nevező. Újra boldog vagyok, mert van egy szerető gazdám, akinek fontos vagyok. Remélem így marad még nagyon-nagyon sokáig! :D

2012.04.21. 09:32 Albine

Kedves naplóm! :D Az én nevem Gyémánt és egy 3 éves arab telivér kanca vagyok. Nemrég a gazdám nem tudott velem foglalkozni így csak a barátaimmal tudtam elütni az időt. :( Az egész történet úgy volt hogy kedves gazdám aki foglalkozott velem szeretgetett szépítgetett,de egy kis időre nem tudott velem fogalalkozni, mert nem csak nekünk kell tanulnunk. :( Rábízott egy lányra aki nem viselte gondomat és elfelejtett.Így kerültem az árvaházba ahonnan sok idő után elhoztak és újra láthattam az én szeretett gazdám!  :) Ezután kaptam répát és mindent így kezdődött újra el az „életem”. :D

[10-1]